A hazai gasztronómia egyik legfoglalkoztatottabb szakembere, a Stílusos Vidéki Éttermiség Egyesület elnöke, Ruprecht László a vidéki vendéglátás szépségeiről, a szakácsképzés hiányosságairól és a saját tapasztalatairól beszél…

Mióta beszélhetünk a vidéki gasztronómia felemelkedéséről Magyarországon?

A folyamat 10-12 éve kezdődött. Akkoriban rengeteg új információ, új nyersanyag került be az országba, elég nagy volt a fejetlenség, de mostanra talán kezd letisztulni a kép. Egyre komolyabb hangsúlyt kapnak mindenhol a regionális alapanyagok, és ezt örvendetesen jó iránynak tartom.

Mi a különbség a „magyar” és a „magyaros” ételek között?

Magyaros az, ami fűszerpaprikával készül, a magyar gasztronómia azonban a hazai nyersanyagokra épít. A hagyományos ételeink alakulásában, formálódásában nagyon komoly szerepe volt a történelemnek, hiszen az országot érő hatások folyamatosan beépültek a gasztronómiai kultúránkba, ezekkel vagyunk teljesek. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, vannak vadjaink, halaink, itt van nekünk a mangalica, de a kacsa és a mája, a liba és a mája is tökéletes alapanyag. Mindezeket jól feldolgozva, ízletesen elkészítve piacképes lehetne az étkezési kultúránk, vonzóvá válhatnánk a nemzetközi gasztroturisták számára is.

A teljes cikk itt olvasható!