Immáron kétgenerációs családi vállalkozásunk a nagyszülőkkel indult. Szikora Imre és Ágnes a sziget csücskében egy üres, romos XIX. századi vadászház maradványaiba álmodták bele a Rosinantét.

Nem tettek mást, minthogy hagyták a saját ízlésük által formálódni a tereket. Saját könyveik, újságjaik kerültek a lobbiba, jó öreg karosszékek állólámpával a vendégtérbe, valamint a sparhelt, a kredenc és a zongora is jól megfértek egymás mellett.

Mindeközben a konyhán egyre komolyabban vették a kézműves gasztronómia iránti elkötelezettséget. Éttermünk az utóbbi időkben nemcsak egy újító és lelkes fiatal mesterszakács alkotóműhelye, hanem kiemelkedően színvonalas, a teljes feltöltődést is garantáló gasztronómiai bázissá is vált egyben. Az egyre lendületesebben bekapcsolódó második generációként mi már helyi termelői piacot, főzőiskolát, vasárnapi játszóházat szervezünk, mindezt a stílusos vidéki vendéglátás lelkesedésével.

A Rosinantéban igazából sosem lehet tudni, hogy ki családtag és ki tartozik a személyzethez, hiszen ennek egyáltalán nincs jelentősége, mint ahogy a szállodát és a konyhát sem lehet egymástól elválasztani.

Együtt lélegzik a ház minden szeglete, amit egy ráérős délután éppúgy érdemes fölkeresni, mint egy hosszú hétvégére.

 

(Szikora Eszter)

Látnivalók

Szentendre, ahogy mi látjuk

A Szentendrei-szigetről óránként közlekedő kishajóval lehet átkelni a Rosinante Szállodából a híres történelmi városkába. Ne ijesszen meg minket a régmúltat idéző, olykor bizonytalannak látszó kishajó, mert a Kapitány, Pásztor Laci, olyan sokszor megtette már az oda-vissza utat, hogy akár csukott szemmel is ki tudna kötni!

Szentendrére átérve a jól bevált turista útvonal helyett inkább az eldugottabb utcácskákkal érdemes kezdeni a sétát. A városka szíve ugyanis főszezonban igen zsúfolt, és Szentendre igazi báját a kevésbé forgalmas girbe-gurba utcácskák adják.

Bátran fordítsunk tehát hátat az olykor hömpölygő tömegnek, és induljunk el a Bogdányi utcán jobbra. Ne lepődjünk meg, hogy pár perc séta után elmaradnak mellőlünk a turisták, és nem látunk több ajándékárust sem. A Szamárhegyen nyoma sem lesz a mesterkélt magamutogatásnak, a középkori várost idéző házak úgy bújnak meg, hogy szinte észre sem vesszük. Ám egy-egy szép kazettás ablakkeret, kovácsoltvas kapu, míves téglafal és virágos portál láttán biztosan érezzük, hogy az itt lakók szeretettel építették újjá azt, amit elődeik örökül hagytak.

Persze nem lehet kihagyni a történelmi városközpontot sem, várfal mellett végigsétálva elénk tárul Szentendre belvárosa, színesre festett ódon házacskáival, girbe-gurba tetőivel és jellegzetes templomtornyaival. A templomdombról lefelé a mi kedvelt sikátorunk az, amelyik a legendás lángossütő mellett vezet el. Ha szerencsénk van, és pont nyitva találjuk, akkor érdemes itt megpihenni. Az idő itt megáll, az emberek a falnak támaszkodva ejtőznek, a verebek csipegetik a morzsát a földről az árnyas udvaron… egyszóval idilli pillanat, amit kár lenne kihagyni! A Dumtsa Jenő utca a régmúlt idők városkáinak fő utcáját idézi. Apró, ám annál mívesebb boltocskákkal, hívogató kirakatokkal és kisebb-nagyobb kávézó-teraszokkal igazi békebeli „promenád”. Érdemes betérni az „Édeni Édességek Boltjába”, ahol kézműves csokoládék, bon-bonok és a város legfinomabb forró csokoládéja csábítgatja a látogatókat.

Szentendre szinte egész évben, de kifejezetten tavasztól őszig számtalan izgalmas main stream és underground kulturális programmal várja a látogatókat: a Szentendrei Teátrum, a Művészet Malom, a KOMP (Kortárs Művészeti Piac) és legújabb ötlet a Dumtsa Korzó szinte az egész színházi, zenei, képzőművészeti és gasztro spektrumot lefedi.

Részletek az aktuális programokról, fesztiválokról:

www.szentendreprogram.hu

www.iranyszentendre.hu

 Szentendrei-szigeti eper

Magyarországon a 16. században kezdték meg az eper termesztését. Először csak az arisztokrácia fényűző asztalaira jutott el, csak a 19. században vált általánossá a fogyasztása.

A magyar eper több, mint felét a Szentendrei-szigeten, Tahitótfalu határában termesztik. A múlt század első felében kezdtek eperrel foglalkozni az itt élők, amikor a filoxéra az összes szőlő ültetvényt kipusztította. Sok családnak van kisebb-nagyobb eperföldje. Eperszüret idején, amely nagyjából május utolsó hetétől egy hónapig tart, mindenki a határban serénykedik, hogy a gyorsan romló lédús gyümölcs mihamarabb eljusson az eper imádókhoz.

Régen Vác és Szentendre piacaira hordták a gazdák kosarakban a mézédes gyümölcsöt, a Kis- Dunán hetente közlekedő hajóval, a „kofahajóval” pedig Budapestre jártak. Ma sokan helyben, a földek mellett árusítják a frissen leszedett epret, érdemes tehát egy kirándulást tenni ezekben a hetekben a szigetre.

A sziget mikroklímája igen kedvező az epertermesztéshez és a május végétől június végéig érő szamócának több fajtáját termesztik Van, amelyik friss fogyasztásra alkalmas, másik lekvárfőzéshez, szörpkészítéshez, vagy éppen a híres eperbor alapanyagaként használható. Az azonban közös bennük, hogy mindegyik fajta gazdag aromájú, édes és ragyogóan piros.

Rosinante Étterem hírei